Legyen gazdag karácsonyunk!

Többségünk szorongva, nehéz szívvel készül az ünnepre. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, a megélhetés egyre nehezebb. De éppen erre a csodálatos napra készülve megfeledkezhetünk –e arról, aki az ünnepet adta? Érkezhetett volna –e nagyobb szegénységbe a Megváltó, mint a betlehemi jászol? Mégis királyok hódoltak neki.

Lehet – e olyan válság, gonosz erő, amely lelkünk gazdagságát elveszi? Tudjuk, hogy nem. A fa alatt talán kevesebb lesz, de körötte mindaz, amiért élnünk érdemes: a szeretteink. Gyermekeink szemének csillogásával ugyan melyik villódzó dísz vetekedhet? Ha karácsonyi dalok csendülnek ajkukról, ki cserélné fel ezt a szívmelengető csilingelést egy fantasztikus hifi hangjával?

Valljuk be: egyébként is sokkal kevesebbet tudunk velük lenni, mint kellene! Legyen Velük gazdag karácsonyunk, náluk nagyobb értékünk úgysem lesz soha. E gondolatok jegyében kívánnak nagyon boldog, meghitt ünnepeket az iskola valamennyi dolgozója nevében a szerkesztők:

Ambrus István és Ambrus Istvánné

Jurecz Emil igazgató bácsi kitüntetése

Szeptember 20-án jeles eseménynek örülhetett iskolánk apraja-nagyja. Igazgatónkat a Rákoscsabáért-díjjal tüntette ki a kerületi önkormányzat.

Mindössze ketten: Emil bácsi és Dr. Mandula József nyugalmazott esperes részesült ebben a kiemelkedő megtiszteltetésben. Egy pedagógus-igazgató és egy pap. Ismerve önkormányzatunk távlatos gondolkodását ez nem lehet véletlen. Az iskolát és a templomot: gyermekeink szellemi, lelki egészségének két végvárát erősítették díjukkal ebben a riasztóan a lélektelenség felé hajló világunkban.

Az ünnep már maga is fényes ellenpontja volt elidegenedő korunknak. A Csigaház szűknek bizonyult a vendégsereg számára. A családon kívül szülők, volt és jelenlegi tanítványok, kollégák, Emil bácsi első tanító nénije és tisztelők népes csapata örülhetett együtt igazgatónk sikerének.

A sok értékes produkció: versek, dalok, zenék és méltatások közepette gyakran tapasztalhattuk az elérzékenyülést Emil bácsi arcán. Nehezen jöttek az egyébként oly engedelmes szavak, de Székely Éva olimpikonunk szállóigévé vált szavait felidézve tudjuk: sírni csak a győztesnek szabad. Emil bácsi pedig győztes volt. Tudtuk, éreztük azt is, hogy nem az udvariasság mondatta vele: csapatmunkával tudhatta csak mindezt elérni.

Jó volt ezen a napon Sugársulisnak lenni, osztozni az örömben. Még egyszer gratulálunk, Igazgató úr!