Rendhagyó környezetóra a Szabadság Sugárúti Általános Iskolában

2006. május 15-én, hétfőn a Szabadság Sugárúti Általános Iskola elsős kisdiákjai tágra nyílt szemekkel szaladtak az utcára. Egy rendhagyó környezetóra keretében a kapuban lovas kocsi várta, hogy a gyermekek felpattanjanak rá. A kocsiba fogott szürke és barna ló már türelmetlenül topogott az aszfaltúton, hogy elindulhassanak.

A gyermekek öröme határtalan volt. Izgatottan szálltak fel a kocsira, miközben csicseregtek, a lovakról kérdezősködtek, nevüket tudakolták.

A kirándulást Mihály Gábor, a Dömdödöm tábor szervezője tette lehetővé. A kocsiba saját lovait fogta be, melyek közül a gyermekek kedvence a világos színű Hógolyó volt.

Gábor Rákoscsaba határa felé vette az irányt, gyorsan földútra terelte lovait. Az Emlék utcán mentünk végig, míg a földekre értünk. A kocsikázás során a lovak kezdetben lépésben mentek, majd gyorsabb ügetésre serkentette őket hajtójuk. A gyerekek sikítva fedezték fel a gyorsulást, bár megállapították, hogy az autóhoz képest ez a jármű lassúbb.

Az utazás alatt vezetőnk a lovakról mesélt a gyerekeknek, megtudtuk, milyen színű lovak vannak, mivel táplálkoznak, hogyan kell gondozni őket.

A város határában egy dombra felérve a gyerekek leszálltak a kocsiról, Gábor mesélt a kerület földrajzi fekvéséről. Elmondta, hogy a Rákosok az egyik legszebb fekvésű pesti kerület, mely ugyanolyan magasan terül el, mint a Gellért-hegy. Ennek megfelelően kiváló a levegője, amit ipartelepek sem szennyeznek. Ha zöld területeit, szántóit, rétjeit és "hegyeit" nézzük, akkor akár Pest "tüdejének" is nevezhetnénk.

A legelésző lovakat látva megtudtuk azt is, mi a széna és a szalma közötti különbség. A növényekről is sokat tudtunk meg.

A távolba nézve a gyerekek örömmel fedezték fel kerületünk épületeit, a keresztúri magas házakat, de látni lehetett a Budai-hegyeket és a környező településeket is.

Leginkább a „paripák” simogatása izgatta a csemetéket, bár csak a bátrabbak merték igazán megérinteni a lovakat.

Egy jóleső szaladgálás után visszafelé - a dombról lefelé - az ingó-bingó lovas kocsit hullámvasúthoz hasonlították az utasok, ennek megfelelően hangos sivításokkal tarkítva, kacagva élvezték az utat. A betonútra érve egészen az iskoláig jókedvű énekükkel örvendeztették meg a helybeli lakosokat. A kiskertekben dolgozók mosolyogva integettek a kirándulóknak.

A kivételes környezetismeret óra alkalmával, élményekkel megrakodva és rengeteg információ birtokában boldogan szálltak le a kocsiról a kis nebulók. Kellemes kirándulásként emlegetik az órát, miközben sok hasznos ismerethez jutottak.

Vadász Krisztina tanító